Szó (Hungarian)
Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt? | Uploaded by | P. T. |
| Source of the quotation | http://www.szeretlekmagyarorszag.hu |
|
Slovo (Slovak)
Z domoviny, ak ešte vládzeš,
Ó, Maďar, neodchádzaj.
Na únik dôvod stále nájdeš,
A stále, aby si zostal.
Tu obeť, a ktovie čo tam?
Prisťahovalcom môžeš byť
Nemôžeš vedieť, napokon ktorý
z krížov ťažší môže byť.
Táto zem oddávna úhor,
Neúrodný, pustý,
Ale je ešte, kto hudbu zloží
A divadlo robí,
Miluje a pre nič bojuje,
Lebo inak nemôže konať.
Dáva im silu, že tu si,
A chcú tu s tebou zostať.
Vari, už nikdy nebude lepšie,
Kto tu žije, hlboko letí.
Možno vinní vyviaznu,
A tvoje pokánie je bez viny,
Stále toľkými dobrotami je
Druhá panvica plná,
Ak nastanú potiaže, kto by ne ratoval,
Čo sa ešte zachrániť dá?
Tu ťa ale veľmi potrebujeme,
V tme sviecom buď,
Aby si zdvihol, kto poklesol,
A posmeľ, kto je strachopud.
Zostaň, lebo hájiť treba
Kto nemôže nikam,
Nech je chudák, bezdomovec
Žid, teplý, cigán,
Alebo hocikto iný, ktorému
Vytiahli pôdu spod nôh.
Ak nič nemôžeš, buď uchom,
Kto ešte počuje bôľ.
Je frontovou líniou, bojišťom,
I tak tvojou domovinou,
Priľahne ťa dávnym
Námestím, pubertou tvojou.
Všetci sa môžu rehotavo dupať
Po všetkých tvojich zásadách,
Ale slová sa roztopia
V maminých slovách.
Never, že nemáš prostriedok,
Zbraňou si sám,
Ako zvláštny agent,
Ktorý tu predsa zostal sám.
Zostaň tŕňom, pod kožou
Ak ešte vládzeš, Maďar,
Buď svrbiacou ranou,
ktorú si aj vo sne škrabal.
Tu požehnaním, inde len
Prisťahovalcom môžeš byť.
Kto povie, napokon ktorý
z krížov ťažší môže byť? |
