Kiss József: A knyáz Potemkin

Fekete vizeken – hali-hé-hali-hó!
Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó.
Süvítő szélvésznek a szemébe néznek
Jó hatszáz legények –
– Hali-hé-hali-hó! –

A fekete hajó.
Visz csempész dugárút vörös zászló alatt,
Tiltott rakománya a szabad gondolat.
Nyílt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén
Hatszáz hajós legény –
– Hali-hé-hali-hó! –
A lázadó hajó!

Batumnál megfúrták – hali-hé-hali-hó! –
Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó.
A sárga vizeken vad örvény nyelte el –
Vaj’ most hol vesztegel
– Hali-hé-hali-hó! –
A babonás hajó?

Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendetlen,
Tovaleng bordátlan, kering feneketlen,
És árbóca hegyén
Lobogója a lengő piros északi fény –
– Hali-hé-hali-hó! –
A hazátlan hajó! –

És ahol megjelen és ahol partot ér,
Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér,
Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad
És minden rab szabad –
– Hali-hé-hali-hó! –
A szabadság-hajó!

– Te ura viharnak, tengernek, hajónak!
Ha elhívni látod poétádat jónak,
Ha üt majd az órám – hali-hé-hali-hó! –
– Pihenni mire jó? –
Hadd jöjjön el értem
Az a hajó!

A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba,
Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba.
Sívó pusztaságra, amely tikkad, szárad,
Vigyük el tavaszát a szabadulásnak.
– Hali-hé-hali-hó! –
Te örök szent hajó!

Na crnim vodama – ihajla čuhajla!
Leti Knez Potemkin, ta lađa crna.
Burnoj oluji odoleva
Četa dobrih momaka –
– Ihajla čuhajla! –

Ta lađa crna.
Pod crvenom zastavom se krije švercana roba,
Zabranjen teret je misao slobodna.
Na palubi, otvorenu bunu ljulja, kao kolevka,
Četa dobrih momaka –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa buntovna!

Kod Batuma probili – ihajla čuhajla! –
Kod Krima puknula ali lađa put nastavlja.
Na žutim vodama surov vrtlog ju proguta –
Gde li sad tumara
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa predrasuda?

Ide, neprekidno ide, ide tiho, glasno,
Bez rebara se ljulja dalje, kruži bez dna,
I na vrhu jarbola
Zastava joj je crvena svetlost severnog pola –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa bez doma! –

I gde se pojavljuje i obalu dotiče,
Ruka novu snagu dobija, krv lenja provri,
Bledi se obest, podlost, oko se širi, pucaju okovi
I rob je na slobodi –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa koja slobodu nosi!

– Gospodaru vihora, mora, broda!
Ako je vreme da poeta na put krenuti mora,
Ako mi je odzvonilo – Ihajla čuhajla! –
– Čemu se odmara? –
Neka dođe po meni
Ta lađa!

U istom redu da sedim sa četom momaka,
Kao što ruže u istom džbunu zajedno sede.
Na živi pesak, koji se suši, malaksa,
Nek odnesemo proleće slobode.
– Ihajla čuhajla! –
Lađa večnog praznika!