Kisfaludy Sándor: Aus dem zyklus „Klagende liebe” (172) (A kesergő szerelem (172.) [Téged látlak az egeknek...] in German)

172. dal

Téged látlak az egeknek

Magas, tiszta kékjében;

Téged látlak a vizeknek

Folydogáló tükrében;

Nappal a nap aranyának

Ragyogó láng-fényében;

Éjjel a hold világának

Reszkető ezüstjében.

Minden időpercenetben,

Mindennémű szegeletben,

Üldözőm vagy szünetlen -

Hagyj békét, óh kegyetlen!

172.

In des hohen Himmels Bläue

Seh dein Bild ich für und für,

Widerspiegelt's stets aufs neue

Jeder Wasserspiegel mir.

Tags seh ich es golden schimmern

In der Sonne Flammenglut,

Nächtens blaß und zaubrisch flimmern

In des Mondes Silberflut.

Ach, wohin ich mich auch wende,

Allerorten ohne Ende,

Seh ich mich verfolgt von dir!

Grausame, laß ab von mir!