Kisfaludy Sándor: A boldog szerelem (51.) [A szokáshoz, emberekhez...]

A szokáshoz, emberekhez
  Nem szabom én éltemet;
Oskolai törvényekhez
  Nem szabom én versemet;
A mint érzek s gondolkodom,
  Akként élem napjaim;
Csak szívemhez ragaszkodom,
  Midőn zengem dalaim;
Természetes az életem,
Természetes versezetem;
  A mi nincs, nem tettetem:
  Csak szívemet követem.

Nach den Menschen, nach der Sitte,
Richt' ich nicht mein Leben ein;
Nach der Schule strengem Tritte,
Darf nicht, was ich dichte, seyn.
Wie ich's denke, wie empfinde,
Leb' ich meine Tage fort,
Wie ich es im Herzen finde,
Tönt im Harfenklang mein Wort.
Lebend, dichtend, o Natur!
Folg' ich enizig deiner Spur,
Was nicht ist, erkünstl' ich nicht,
Spreche, wie mein Herz es spricht.