Kery, Leslie A.: Nem értem

Vén vagyok, belátok a tátongó gödörbe,    

Mennyi idõm van, hónapok, hetek?

Hisz én, ki egykor hóvihart söpörtem,       

Nyári szellõkben fázok, reszketek.  

Szólnék gyermekszóval az Úrnak mint régen,

Kérnék kegyelmet, adjon még idõt,

De csak a fogyó hold vigyorog az égen       

Az ismeretlen csillagok elõtt.          

Mondjam, hogy hagyjon? Jöjjek érvvel, okkal,

Vagy térden csúszva nyögjem, hogy eressz?

Inkább keményen, összefont karokkal

Várok, tudom, hogy úgyis vége lesz,           

Mert õ nem ereszt el, ez az õ mivolta,         

S én elmerengek, vajon mit jelent,  

Hogy az ki a kõböl a szikrát csiholta           

Izzó szikrából porszemet teremt.