Kemény István: El
El (Hungarian)Ott mennek a locsolóautók víz helyett tiszta ésszel. Mögöttük a jósnők, most is veszekedve. Fölöttük a felhők, elérhetetlen billentyűzetükkel. Mind, el, ugyanarra. Ugyanarra tekerednek le az orsók. Arra ballagnak el a kutyák behúzott farokkal. És a frakkos zenészek meg az udvari zenészek is. Azok ott a bolondok, formájukat vonszolják a földön. Arra folyik a Duna is, viszi és vigasztalja a vizét. Mind, el, ugyanarra. - Nézd apu! Ott mennek a lányok, és mind milyen gyönyörű! - Látom… mivel kented össze a trikódat? Ott megy el Fényes Ösztön emléktől emlékig lopózva. Ott megy May Károly egy bárányhimlőt terelve arra. Ott tanárt tanárok kísérnek fegyelmezetten, hórihorgasan. Ott megy el a lekésett biciklitúra is. Ott gördül a golyó a toll végén messzi füzetekben. Ott megy el a lisszaboni autó, körülötte cigarettafelhő, és ott száll ki Móni, aki később nem akart élni. Mind, el, ugyanarra. - Nézd, anyu! Arra mennek a férfiak, milyen helyesek mind! - Igen... de mi lett a trikóddal, kicsi foltom? Ott repülnek a vadlibák meg a hangjuk. Az a hátsó fekete a kényszer, ami hozta-viszi őket. Arra szárad fel a felszín, ürül ki alul a csatorna. Az ott a tavasz, a nyár, az ősz, a tél külön nejlonzsákokba téve. Ott mennek az egyszer meglátottak, meg a többször, meg a mégsem. Ott mennek a régiek és az eljövendők. Ott mennek a régiek és az eljövendők. Ott mennek a locsolóautók víz helyett tiszta vízzel. Mind, el, ugyanarra. |