100 (Kapu előtt állok…) (Hungarian)
Kapu előtt állok az elfelejtett ház kapuja előtt az alkonyatban
íme a gyermek ki batyuval a hátán elvándorolt e tájról
kedvese még nem volt hiszen alig látszott ki a földből s a szülői gyámoltalan emberek a Nagyisten árnyékában hervadoztak
emlékszik még apjára amint kialudt szivarral a fogai között ott állt a piactéren s várta hogy hajnalonként ráharmatozzanak az Úr harangjai
s emlékszik az anyjára ki ott sírdogált a nagy teknők előtt s a nehéz gőzökben néha megjelentek az angyalok
fügét datolyát és cseresznyét hoztak tiszta ingecskéjükben s kövér kezecskéjükkel elsimították a mosónő szeméből a hajakat
a gyermek itt áll a kapu előtt és mindenre emlékszik
a férfiakra és asszonyokra az állatokra az aklok előtt s a virágokra amint kinyílnak és halkan énekelnek a szélben
komoly nagy ember ő már itt áll most fáradtak a szemei s a tarisznyáját unottan elvetette magától
adjatok egy pohár vizet mondja kínáljatok meg egy harapás kenyérrel
hallja a szavait vár s látja hogy senki sem ébred föl a hangjától
vizet és kenyeret mondja újra szomjas vagyok és éhes vagyok
érzem most mindenki rámnéz
de senki sem lát engem
alkonyodik
a fák sárgán hullatják leveleiket. Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://epa.oszk.hu/00000/00022/00476/14689.htm |
|
100 (I stand before the gate…) (English)
I stand before the gate of the forgotten house in the twilight
behold the child who wandered off from these parts with a bundle on his back
he had no sweetheart yet for he could barely be seen above the ground and his resourceless parents were wilting in the shadow of the Almighty
he still remembers his father with an unlit cigar-butt between his teeth as he stood in the market square and waited for the dew of the Lord's bells to fall on him each sunrise
and he remembers his mother sobbing in front of the big tubs and angels sometimes appeared in the dense steam
they brought figs dates and cherries in their clean little shirts and with their chubby little hands lifted the hair falling in the eyes of the washerwoman
the child is standing here in front of the gate and remembers everything
the men and women and animals in front of the pens and the flowers as they open and quietly sing in the wind
he is a big man by now his eyes are tired and bored he casts his haversack aside
give me a glass of water offer me a bite of bread
he hears his own words waits and sees that no one is awakened by his voice
water and bread he repeats I am thirsty and hungry
I feel everyone looking at me now
but no one sees me
it is sunset
the trees are yellowly shedding their leaves.
|