Karinthy Frigyes: Pitypang
|
Pitypang (Hungarian)Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! - mindegyre kérded Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán - Mért nem szeliden símogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mért nevetek hozzá - szemtelenség! Ilyen csunyán, fülsértő - élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt Inkább megmondom Megmondom - várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset.
Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így - még mindig nem tudod? Pedig ily bosszús arccal Próbálod elhárítani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva.
Porzód felé Porzód, bibéd felé Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé Mi kapkod így, pitypang? - A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva-bosszuságodon.
Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom - Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva Felhőbefuró forgószél tetején?
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.
|
Maslačak (Serbian)Prema tvojoj ruci, Prema tvojoj ruci, kosi, Prema tvojoj ruci, kosi, oku, Prema tvojoj ruci, kosi, oku, suknji Zašto grabim?! – uporno zapitkuješ Čas ljutito-glasno, čas vrteći glavom, nemo – Što ne nežno, milujući, Kako priliči, kako drugi rade, Zašto žurno, sa sjajem u očima, I što se uz to smejem – bezobrazluk! Tako ružno, uši parajući! Ah, odmah me ostavljaš ili po ruci udaraš!
Maslačku, ne ostavljaj me, Rađe ću ti reći, Reći ću ti – čekaj, šapnut ću ti na uho, Odmakni taj uvojak.
Prema tvojoj ruci, Prema tvojoj ruci, kosi, Prema tvojoj ruci, kosi, oku, Prema tvojoj ruci, kosi, oku, suknji Šta grabi tako – zar se ne dosećaš? Šta grabi tako – zar još uvek ne znaš? Pa uvek tako ljutito Pokušavaš se odbraniti i onda Držeći oko, kosu, suknju.
Prema prašniku, Prema prašniku, rodnici, Prema prašniku, rodnici, struku, Prema prašniku, rodnici, struku, latu Šta grabi tako, Maslačku? – Vetar! Vetar, vetar, ludo bezobrazan vetar! Radujući se tvom besu.
Maslačku, šta će biti? Ovo je tek lahor. Ovaj tek grabi i zviždi. A još ti nisam ni govorio o mojoj porodici. Čuješ li! Otac mi je Fijuk Vihora bio – znameniti Tajfun iz Arkansasa majka A šurjak levkasti kovitlac – Pahuljico maslačka, da l’ si se vrtela rastrojeno–morno U vrtlogu nebeskog svoda?
Bolje ne udaraj mi ruku.
|
