Kalász Orsolya: küszöbök

Kell egy ajtó,

kell a kicsivilágnak határa,

a küszöb is,

átlépve megérezd,

valahogy másképp lehetsz itt akár védtelen is.

Csupán erre következtess a küszöbből,

ne hidd, hogy valaki otthonába lépsz,

hogy itt és most önfeledtebben rendelkezne bárki is

a dolgok felett, nem, nem, nem,

vázlatok csupán:

a gyertyafényes terített asztal, a lámpa fénykörében

sugárzó mandarinokkal teli ezüsttál,

a szelíden kopottas bársony székek, a zene,

a szép zene....

lehetőségek, ajánlatok.

Így képzelem a megérkezést a szenvtelenül

bonyolódó világból,

a bátórító, nem elbátortalanító küszöböt,

vágyküszöböt, szóküszöböt, érintésküszöböt,

az énküszöböt, amin átlépve mondhatom:

Rendelkezz velem!

A lélegzetelállító határátlépést,

ha megteszed.