This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Képes Géza: Nem

Portre of Képes Géza

Nem (Hungarian)

Néma üvöltésbe szorult tiltakozás,
         ez vagyok:
minden ellen, ami hazug, nagyképű máz
 vagy gonosz mag, nem nagyobb
mint egy pici fekete pont,
 kiterjedése nincs, mégis létezik
a rémuralomba tudja fogni a
    föld teremtményeit.

Minden él, mozog, a kőszikla is,
    felmered vagy lelapul;
még a halott is, amint felbomlik és
     új életekké alakul:
földbe, növénybe költözik át,
  állatba, emberbe megint -
Folytonos igazságtevés a
 teremtés törvénye szerint.

A másvilág nem túlvilág, nem!
  Innen-világ: a valóság,
hol nyilt tenger, öblök, szigetek
  várják a vágyak hajósát.
Aki akarja, csak maradjon meg
   a képzelt túlvilágnál,
hol hüdött mosolyba merevedik
  egy műanyag-világtáj.

Elakadt az időben, aki
  tökéletesnek tartja magát:
önmagából szobrot csinál,
  bebalzsamozott mumiát.
Aki él: más lesz, megint más
   számtalan fokon át:
felhőkben és hullámverésben
    leli meg rokonát.

A kő is változik, de a
    kövület már soha:
belezárva sok-százezeréves
 pók, páfrány, egy láb nyoma;
ezek a moccanatlanba már
   örökre belekövültek -
De messze néz, derüsen mosolyog
  a meg-nem-merevült hegy.

A szél, a mindenség kifutója
  nemcsak virágport röpit:
viszi-hozza, szerteszét szórja
    a fák gondolatait.
De az se baj, ha a fölborzolt földre
   szélcsend hálója hull:
a fák raja magába mélyed -
    tünődik szótlanul.

Eljön a nap, mikor az ember,
  a hegy, a viz, fa és szél
úgy fog össze és úgy beszél majd
  együtt mint test és vér.
Míg ezt irom, a citromfámra
  villan fürkészve szemem:
biztat, hogy akik leszerelnének,
  vágjam szemükbe: „Nem!”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mila60.blogspot.hu

No (Italian)

Protesta incastrata dentro un urlo muto,
      è questo che sono io:
contro tutto quel che è fallace, lustro spocchioso,
       o seme maligno, non più grande
di un minuscolo punto nero,
      estensione non ne ha, eppure esiste,
capace a tenere in terrore
       le creature della terra.

Tutto vive, si muove, anche la roccia,
      si erge o si spiana;
perfino il morto, come si decompone,
      e in vita nuova si trasforma,
trasmigra in terra, nella vegetazione,
       nell’animale, e nuovamente nell’uomo  –
Un eterno render’ giustizia
       secondo la legge del creato.

Un altro mondo non è l’aldilà, no!
       Il mondo di qua: la realtà,
dove mari aperti, golfi, isole aspettano
        i naviganti dei desideri.
Rimanga pure, chi lo desidera
       nell’aldilà immaginario,
dove il punto cardinale di plastica
       s’irrigidisce in un sorriso paralizzato.

Chi si considera perfetto,
       si arena nel tempo:
trasforma se stessa in una statua,
       in una mummia imbalsamata.
Colui che vive: si rinnova continuamente,
       attraverso diverse tappe:
nelle nuvole e nella mareggiata
       troverà il suo famigliare.

Si trasforma anche la pietra,
      mentre il fossile rimane immutato:
includendo in se stesso ragni, felci
        e le impronte dei milenni;
questi ormai si son fossilizzati
        nell’immobolismo eterno –
Ma scruta lontano, sorride gaio,
        il monte non irrigidito.

Il vento, il corriere dell’universo,
      non trasporta solo il polline dei fiori:
si porta dietro, disperdendo anche
       i pensieri degli alberi.
Ma non è grave, se sulla terra rabbuffata
        cala la rete della bonaccia:
la schiera degli alberi sta assorta -
        medita sulla parola.

Verrà il giorno quando l’uomo, montagna,
        l’acqua, l’albero e il vento
si consocieranno e parleranno
       come unico corpo e unico sangue:
Mentre scrivo ‘ste parole, il mio occhio indagatore,
       cade sull’alberello del limone:
mi sprona, di gridare in faccia a coloro
      che mi vorebbero disarmare: No!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap