Képes Géza: Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én
kő
vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt

il cielo è bello
gli alberi
son belli
ed io
sono
pietra

qualcuno
mi lanciò sù
e lassù
nello spazio
son rimasto sospeso

attraverso
la mia
pelle liscia
come vetro
si affiora
la venatura
color malva
il cuore
mi pulsa
il cervello
emana
i raggi
e anche
li riaccoglie
piccolo
sasso
osservo
teso
i segreti

ora
lo vedo:
la vita
che
laggiù
ho vissuto
com’era vuota
come sbiadita
come
antiquata

qui
sono
il centro
dell’universo