Képes Géza: Önéletrajz

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,
     utamban én mindent felégetek,
     nemcsak odakinn: lomot, szemetet,
de azt is, mit a sors belémdobott.

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!
     S új borzongások gyökere, a bűn.
Hát akkor mi marad meg, ami még
     érdemes, hogy túl bánaton, derűn

rá felfigyelj? Marad a láng maga.
Körül égés és pusztulás szaga,
     de nem csihad le, égig csap a vágy.

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi
s ideje már hideg hamuvá lenni:
     lobog – táplálja még saját magát.  

Brucio con le fiamme, mi hanno reso fuoco,
   brucio tutto, quel che sulla strada mia trovo,
   e non solo là fuori: ciarpame e pattume,
ma pure quel che il fato, dentro di me ha gettato.

Bellezza soave, pensiero violento: brucia!
   E la radice dei brividi nuovi, il peccato.
Ma allora che altro vi rimane, oltre la tristezza,
   e la gaiezza, che valga la pena di tener’

in considerazione? Rimane solo la fiamma.
Tutt’intorno, odor di bruciato e della rovina,
   ma non si placa, il desiderio al cielo s’innalza.

La fiamma, la fiamma! Se niente la alimenta,
è tempo di divenir’ cenere fredda:
   Si fiamma, nutre ancora se stessa.