Kálnoky László: Controcopertina (Fülszövegek in Italian)

Egy könyv borítólapját, ahol
az én arcom volt látható, úgy
hajtogatták, hogy a fél fülem
belülre került, az úgynevezett fülszöveg
mellé, és mivel az ott olvasható sorok
dicsértek, állandóan hallhatom
azóta a saját dicséretemet, még hogyha csak
fél füllel is. Egy másik alkalommal
nem ért rá fülszöveget írni
könyvemhez a lektor, és arra kért,
írjam meg azt helyette. Persze,
nem dicsérhettem magamat agyba-főbe,
mire egy kritikus, nem ismerve az ügy hátterét,
botfülűnek nyilvánította a fülszöveg
szerzőjét, mondván, hogy a versek
valójában sokkal különbek.
No tessék! Így jár a szegény
költő, ha túlontúl szerény!

La copertina d’un libro, dove
il mio viso era raffigurato, avevano
piegato in modo, che un mio orecchio
è finito all’interno, vicino il testo della
cosidetta controcopertina, e siccome le righe
là presenti mi lodavano, da allora ascolto
continuamente la propria lode, anche se solo
con un orecchio. In un’altra occasione, il
revisore non ha avuto il tempo di scrivere
il testo della controcopertina per il mio libro,
e mi pregò di scriverlo al posto suo. Certo,
non potevo lodare esageratamente me stesso,
al che un critico, non conoscendo il retroscena
del caso, ha dichiarato duro d’orecchie l’autore
del testo della controcopertina, dicendo,
che in effetti, le poesie, erano molto migliori.
Ecco qua! Questo è quel, che capita
al povero poeta s’è troppo modesto.