This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Juhász Gyula: Mese

Portre of Juhász Gyula

Mese (Hungarian)

Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány…



Uploaded byVáradi József
Source of the quotationhttp://www.versek.eu/vers/116

A Tale (English)

In a house at world's end
A girl lived -far from plain -,
One saw world's distant corners
Through every window pane.
No people passed before them
And no one did she see,
It seemed old time had halted
Beyond the seventh sea.
That beauty was observing
The sky, that starry one,
Came springtime, and within her
Heart trembles had begun.
She stuck a rose in her hair
And waited - seems in vain -
A star was only watching
through that small window pane.
Indifferent the stars are,
So freezing cold and pale.
That beauty kept on waiting,
And yet to no avail… 



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationkézirat

minimap