Anna örök (Hungarian)
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen | Uploaded by | P. T. |
| Source of the quotation | http://mek.oszk.hu |
|
Anna is eternal (English)
The years have come and gone, you have been slowly
Lost from my memories, so has your portrait
Faded in my heart, the arc of your shoulders
Has been blurred and your voice has flown away,
And I did not go after you in the
Forever-deeper forest of my life.
Today I can calmly pronounce your name,
Today I wouldn’t tremble if I looked in your eyes,
Today I know that you were one of many,
That youth is folly. Oh, but yet my heart
Do not think that it was all in vain,
And it is all gone, oh, do not think!
Because you live in all my askew ties,
And you live in all my unfit words,
And you live in all my failed greetings,
And you live in all my torn letters,
And you live in my whole ruined life,
You live and reign forever, Amen.
|
