József Attila: For My Birthday (Születésnapomra in English)

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani! 

Upon my thirty-second year -
what a surprise, this poem here,
knicky-
knacky:

a little gift with which I say,
lurking alone in this café:
happy
happy.

Thirty-two years just blew away,
I never made ten doits a day:
hungry,
Hungary.

A pedagogue I might have been,
not this pen-busting, might-have-been,
saddie
laddie.

But no; Herr College Chancellor
showed me the outside of the door:
mocktor
Doctor.

It was a short sharp shock for sure,
my `father' poem got its cure;
his word
and sword,

that saved the fatherland from me,
evoked my spirit and set free
its name
and flame.

`As long as I have any say
you'll not teach here a single day' -
bibble-
babble.

If Mr Antal Horger's pleased
our poet's grammar-study's ceased -
folly's
jollies -

no high school, but a nation I,
although he like not, by and by
shall teach,
shall teach.