József Attila: Amargo (Keserű in Portuguese)

Ó rádióaktivitás! most olvasom és görögdinnyét eszem és erősen tudom 
Hogy a világ csak bennünk változik
Színes kereplő vagyok csupán, halljátok?
arcom átlátszó, mögötte virágok röpködnek, 
amint fölbuktak az elektromos hullámokból
Szeretőmtől is elszakít a humanista század, ó lepipált szomorúság, gyújtsd föl ma éjjel a menhelyeket
A bárányok birkák, én szamár vagyok s csak hosszú elnyúlt árnyékom a pásztor
Ha szemem behunyom, az eroplánok lezuhannak és azok is 
Melyek belőlem szállnak föl naponta
Te csillogó porszem, állítsd el aranyos motoraidat, reggel úgyis kisöpör az asszony
Ó az asszony, a szeretőm csak sír, csak sír és könnyei tovább hajtják a régi turbinákat
Kár, kár miértünk is
De éljenek a köszörűs inasok, akik fütyörésznek
És nem is tudják, hogy az égbolt fejünk fölül 
elvitorlázott a pénztárcákba.

Oh, radioactividade! agora leio e como melancia e sei perfeitamente que o mundo só em nós se transforma
Matraca sou tão-somente, ouvis? atrás do meu rosto transparente voltejam flores, como das ondas eléctricas se precipitam também o século humanista à minha amante me arranca, oh! Abatida tristeza, com a noite incendeiem-se, hoje, os asilos
Os cordeiros são ovinos, eu sou burro e o pastor é só minha longa sombra estendida 
Quando cerro os olhos, esmagam-se no solo os aeroplanos e até esses que de mim descolam todos os dias
Tu, grão de poeira brilhante, pára os dourados motores, sem o que, a mulher varre de manhã
Oh! a mulher, a minha amante só chora, só chora, e suas lágrimas fazem girar cada vez mais as velhas turbinas 
É pena, é pena também para nós
Mas vivam os aprendizes de amolador, que assobiame nem sabem que a abóbada celeste sobre nós se fez à vela para os porta-moedas.