József Attila: Bože (Istenem in Czech)

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva

szántanék én is a nyomodba,

a szikre figyelnék, hogy ottan

a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,

én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád,

velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,

vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Před svými starostmi tě skrývám,

Bože, moc rád tě mám a vzývám.

Kdybys byl třeba kamelotem,

křičel bych s tebou, zkropen potem.

Kdybys byl oráč v polích s pluhem,

dřel bych se s tebou, byl ti druhem.

A měl bych rád i tvoje koně

a moudře bych se staral o ně.

Nebo bych oral, kleče svíral

a v šlépějích tvých se ubíral,

na slance dobrý pozor dával,

abych tam hlouběj zaorával.

Kdybys byl hlídač, hlídal lány,

zahnal bych sám snad všechny vrány.

A každá práce toho druhu

šla by nám veseli vždy k duhu.

Kdyby ses smál, též bych se smával

a po večeři přisedával

a ty by sis mé dýmky hleděl

a já bych vše ti vypověděl.