József Attila: Behold I have found my land... (Ime, hát megleltem hazámat in English)

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,

jog, föld. - Törvényünk háborús még

s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

1937. nov. 24.

Behold, I have found my land, the country

Where my name’s cut without a fault

By him who is to bury me,

If he was bred to dig my vault.

Earth gapes: I drop into the tin,

Since the iron halfpenny,

Which at a time of war came in,

Has outlived its utility.

Nor is the iron ring legal tender.

New world, land, rights: I read each letter.

Our law is war’s, the thriftless spender,

And gold coins keep their value better.

Long I had lived with my own heart;

Then others came with many a fuss.

They said: “You kept yourself apart.

We wish you could have been with us.”

So did I live in vanity.

I now draw my conclusion thus.

They did but make a fool of me,

And even my death is fatuous.

I have tried all my life to keep

My footing in a whirlwind fast.

The thought is ludicrously cheap

That others’ harm matched mine at last.

The spring is good and summer, too,

But autumn better and winter best

For him who finds his last hopes through

Family hearths he knew as guest.