József Attila: And So I've Found My Native Country… (Ime, hát megleltem hazámat in English)

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,

jog, föld. - Törvényünk háborús még

s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

1937. nov. 24.

And so I've found my native country,

that soil the gravedigger will frame,

where they who write the words above me

do not for once misspell my name.

This black collection-box receives me

(for no one needs me any more),

this Iron Six that was worth twenty,

this coin left over from the war.

None needs that iron ring inscripted

with sweet words, that the world is new:

rights, land. -- Our laws are the leftovers;

now pretty gold rings all pursue.

For many years I had been lonely.

Then many people visited.

I'd have been happy if they'd stayed.

You are alone, was what they said.

And so I lived, useless and empty,

and now I see it all quite plain.

They let me play the fool until

by now even my death's in vain.

All through my life I've tried to weather

the whirlwind that would always blow.

I was more sinned against than sinning,

and it's a laugh that it was so.

Spring, summer, autumn, all are lovely;

but winter's loveliest for one

who hopes for hearth and home and family

only for others, when all's done.

Frederick Turner &