József Attila: Grief (Bánat in English)

Futtam, mint a szarvasok,

lágy bánat a szememben.

Famardosó farkasok

űznek vala szívemben.

Agancsom rég elhagyám,

törötten ing az ágon.

Szarvas voltam hajdanán,

farkas leszek, azt bánom.

Farkas leszek, takaros.

Varázs-üttön megállok,

ordas társam mind habos;

mosolyogni próbálok.

S ünőszóra fülelek.

Hunyom szemem álomra,

setét eperlevelek

hullanak a vállamra.

In my eyes grief dissolves;

I ran like a deer;

Tree-gnawing wolves

In my heart followed near.

I left my antlers long time ago;

Broken from my temples, they swing on a bough.

Such I was myself: a deer I used to be.

I shall be a wolf: that is what troubles me.

A fine wolf I’m becoming.

Struck by magic, while

All my pack-wolves are foaming,

I stop, and try to smile.

I prick up my ears

As a roe gives her call;

Try to sleep; on my shoulders

Dark mulberry leaves fall.