This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Ars Poetica (Ars poetica in English)

Portre of József Attila

Back to the translator

Ars poetica (Hungarian)

Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Ars Poetica (English)

Then why should I, a poet, study
poetry? The wet star, that eye
which swims upon the midnight eddy,
may not with grace ascend the sky.

Time oozes down, and I no longer
suck the breast milk of fairytales;
I quaff the real world in my hunger,
whose foamy head is heaven's pales.

To swim that lovely spring's surprises!
Silence and quivering embrace,
and from the white foam there arises
a fluent chatter, wit, and grace.

Those other poets - why should I worry
how they defile their paunch and crop?
with gin and trumped-up imagery
let them feign drunkenness, throw up.

I leap the time's saloon, its liquor,
strive for intelligence, and beyond!
My brain is free, I'll not play sucker
and serve their fatuous demi-monde.

Let nature be your test and measure!
Let yourself eat, drink, sleep, embrace!
No pain shall make me serve the pleasure
of powers so crippling, vile, and base.

No bargains - peace of mind is better! -
lest all the world should see my shame,
my skin marked by its scarlet tetter,
my juice drunk up by fever's flame.

I shan't stop my litigious clamour.
I plead my case to the clear mind.
I am the age's guide and grammar,
the ploughman hears me at his grind.

The worker's body feels me, only
between two motions stiff with pain;
the ill-dressed lout waits for me, lonely,
outside the movie, in the night rain.

As for the entrenched scum, who injure
my poems' form to please the times:
brotherly tanks are my avenger,
rumbling out my powerful rhymes.

Mankind is not yet grown, I'm saying.
But he aspires, and thus he's wild.
His parents - thought, and love undying -
may they watch over their lost child.




minimap