Jékely Zoltán: L'uccisione del Drago (Sárkányölés in Italian)

Megint az órjás, ronda varangy!
Hogy vartyog az éjben, a csendben!
Fülembe harsog, betölti szobámat –
s már látom előttem dülledt, sárga szemét.
De hol, micsoda zug, csatorna odva rejti?
Hol hömpölygeti has-testét, az ocsmányt,
hogy belerúgjak, összetiporjam!

Mily békén alszik a város,
a fáradt emberi lelkek pihegése
bolyhosan omlik az útra,
álmok mocorognak a párás
ablakokon – és a béke nagy álma
áll össze belőlük, s száll az egekbe.
S most íme, előlről kelljen a rémet
hallani ebben a csendben! –
Bagzó kedvében förtelmes párt keres újra
sokasítani ronda magát? –

Egy kapumélyből böffen elő, ott vartyog
pöfögő hasfeje – látom! Az undor,
a dűh futtomba fog el,
féltéglát ragadok fel, s teljes erőmből
belevágom az iszonyú testbe – dögölj meg! –
s még látom, a béle hogy omlik,
hurkásan hogy gomolyog a homályban,
s rém-szeme hogy mered énrám,
a Szent György-napján születettre,
ki íme, megölte, újra megölte a Sárkányt!

Di nuovo, quel enorme rospo ripugnante!
Come gracida nel silenzio della notte!
Mi gracchia nell’orecchio, riempie la stanza –
mi par già vedere i suoi occhi gialli a palla.
Ma dove, qual buco, antro del fosso lo cela?
Dove rotola la sua enorme pancia, quella schifosa,
se solo potessi prenderlo a calci, a calpestarlo!
 
Come dorme la città in pace,
l’ansimare delle anime stanche degli uomini
sfrana lanuginoso sulla strada,
s’agitano sogni sulle finestre
appannate – si ricompone
il grande sogno della pace, e vola nel cielo.
Ed ora, in questo silenzio tocca
nuovamente star a sentire il mostro! –
Con la voglia copulante è in cerca di una compagna
rivoltante per moltiplicare il ripugnante sé stesso? –
 
Rutta dal fondo di un portone, là gracida e sbuffa
la sua testa panciuta – lo vedo! La ripugnanza,
l’ira mi afferra all’istante,
agguanto mezza mattonella, e con tutte le mie forze
la scaglio addosso a quel corpo orrendo – crepa! –
e la vedo ancora mentre si riversano
le sue budella, gorgogliano nella penombra,
come mi fissano i suoi occhi spetrali,
me, che son nato il giorno di San Giorgio,
me, che l’avevo ucciso, ucciso nuovamente il Drago!