Illyés Gyula: De tause folk (Néma népek in Norwegian)

A Guernica-sorozathoz

Tetteik sem a tetteik.

Álmaik is mást magyaráznak.

Uraikat.

Tükrükből más-más fintorog ki,

bár mosolyogjanak,

hajdani vonásaikkal bár.

Több krákogással,

mint széltől csavargatottan a tölgyek,

több köpködéssel

mint fuldoklók, ha mégis partot érnek,

századonként gyüjtenek össze

egy szót, egy kő-tömöret.

Fül kellene

rá, isteni.

Maguk sem hallják, csak belül;

az égbolt-magasra nyiló

állkapcsok mennydörgés-sorozatát;

a csont forgóiból a kín

villámait.

Til Guernica-serien

Gjerningene deres er ikke deres.

Også drømmene deres forklarer noe annet.

Herskerene deres.

Det er andre som geiper i speilene deres

selv når smilet har

deres egne gamle drag.

Med mer harking

enn eiker som blir omdreidd av vind,

med mer spytting

enn druknende som reddes ved å nå frem til fast grunn,

bruker de et helt århundre å samles

om ett eneste ord, kompakt som sten.

Det trengs guddommelig øre

for å høre det.

Ikke engang de selv hører det, om ikke innerst;

kjevenes buldrende tordenbrak

når de åpner seg, himmelhøyt;

du knugede lyn

fra hvirvelknoklene.