Illyés Gyula: Bleik kvinne i lite rom (Egy sápadt nő egy kis szobában… in Norwegian)

Nem volt riadalom a pusztán
amikor megszülettem én
váratlanul, hivatlanul tán
halottak estelén.

Novemberben, halottak napján,
gyertyagyujtáskor, amidőn
a puszta népe künn könnyezett
a dombos temetőn.

Harangszókor, mikor a szomszéd
falvak magas sirkertjei
hirtelen testvér őrtüzekként
elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor
szédült boldog kínra anyánk.
Elképzelem a téli tájat
és azt az éjszakát.

Egy sápadt nő egy kis szobában
s körül a komor hegytetők
ormán villogó koronákként
lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,
gyertyás, kisértő ünnepély
és lent egy váratlan sikoltás
a párás völgy ölén.

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó
és lentről a völgy mint meleg
tenyér fölnyujt vigaszul egy kis
sikongó életet.

1931

Vart ikkje oppstyr i pusztaen

da eg der nyfødd låg

ein allehelgenskveld

uventa, kanskje ubeden òg

i november, alle helgens dag

da folk med kjertar flaug

mot høgda, fall på kne

ved kross og grav i tind og haug

da klokker klang og gravlysa

sette fyr på kvelden,

i alle landsbyar

slog opp den same forrykte elden.

Da svima mor rni av smertene

i ei hytte, forlatt.

Ser for meg dette slik,

snølandskapet, den døkke natt:

der låg ei kvinne, bleik, i eit rom,

frå alle fjelltoppar

flamma det høgt, slog eld

om henne frå kvar ein kyrkjegard.

Ein dødens triumf omkring henne

spøkjelsesmesse, kvit

i alle fjell. Da fyk

brått eit skrik ut frå dalen, opp dit.

Der oppe er gråt, sukk og ringjing,

frå djupet stig ei røyst

fylt av varm forsoning:

eit lite, skrikande liv til trøyst.

1931

Knut Ødegård og