Illyés Gyula: A sentence on tyranny (Egy mondat a zsarnokságról in English)
|
|
Egy mondat a zsarnokságról (Hungarian)Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! – ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan
pattogtatott “vigyázz!”-ban, “tűz”-ben, a dobolásban s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben,
a száj elé kapott ujj “pszt”-jében, hogy ne mozdulj, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban,
a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, táguló szembogárban,
az van az éjben halkan sikló gépkocsizajban meg abban, megállt a kapulajban;
abban, ahogy a “halló” közben – érzed – a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül;
nemcsak a telefondrót közt vergődő Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár,
mert zsarnokság van, nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben,
az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, az operában, a trombitában,
ott van az utca sarkán az éppoly harsány – vígan vagy kongó zordan feszülő kőszoborban,
az van a derűtelen tarkálló képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben;
mert zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem;
mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek dadog az idegennek, ahogy, mielőtt súgtál, hátrafordultál,
nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál is jobban bénító szólamokban;
az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves,
az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,
nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szómámorban, mint légydög a borodban,
mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban, az van az orrba-szájban, világban és homályban, szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,
fönt a tejút is már más, határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol, a prédikációkból, templom, parlament, kínpad, megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék,
vonat kereke, hallod, rab vagy, erre kattog; hegyen és tavak mellett be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, szív-hökkenésben;
a nyugalomban, a bilincs-unalomban, a záporzuhogásban, az égig érő rácsban,
a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;
mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből, ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába
beivódik, evődik velődig; töprengenél, de eszmét tőle fogan csak elméd,
néznél, de csak azt látod, amit ő eléd varázsolt, s már körben lángol erdőtűz gyufaszálból,
mert mikor ledobtad; el nem tapodtad; így rád is ő vigyáz már gyárban, mezőn, a háznál;
s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,
bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, fiad neki nemzed,
hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;
mert már miattad dermed dacba a gyermek, s lesz az öledben ringó feleség ringyó;
vakondként napsütésben így járunk vaksötétben s feszengünk kamarában futva bár Szaharában;
mert ahol zsarnokság van, minden hiában, e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű,
mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.
|
A sentence on tyranny (English)Where seek out tyranny? There seek out tyranny, Not just in barrels of guns, Not just in prisons,
Not in the cell alone Where third degree goes on, Hot in the night without Challenged by sentry-shout,
Not where in deathbright smoke Prosecutors’ words provoke, Not just in the emphasis Of wall-tapped morse messages,
Not in confession told, Not in the judge’s cold Death-sentence: ‘Guilty!’ Not in the military
‘Halt!’ and the snapped-out ‘Aim!’ ‘Fire!’ and the drums of shame Scattering the squad as it Drags the corpse to the pit,
Not in the furtively Guarded, and fearfully Breathed words the message bore Passed through half-open door,
Not in the ‘Ssh!’ revealed On mouth by finger sealed, Nor confine tyranny yet To rigid features set,
Peering through bars that still Show, through that iron grille, Cries that dumb throats retract Stopped in the cataract
Or inarticulate tears Deepening the silent fears In pupils griefs dilate Darkened by looming fate,
Not only in ‘Viva!’ cries Track down all tyrannies, Surging on tiptoe, strong, In the acclaiming song.
Where seek out tyranny? There seek out tyranny, Not just in mustered bands, Tirelessly clapping hands,
Fanfares, and opera-stalls; Just as crude, just as false, Monuments, art-galleries, Though cast in stone, speak lies;
Yes, each framed lie can crush. Even in the painter’s brush, Or in the car with slight Noise gliding through the night,
Where it draws up and waits Throbbing in front of gates, There omnipresently, More than your ancient God,
There seek out tyranny, In school, in nursery, In father’s counselling rule And in the mother’s smile,
In, where a stranger puts Questions that touch the roots, Answering the stranger’s gaze, What the child always says;
Not just where barbed wire twines, Not just between book-lines, More than in barbed wire, in Slogans that stun you:
There, more discreet, it is In a wife’s parting kiss, Near you and at your back: ‘When, dear, will you be back?’
In words that folk repeat, ‘How d’you do’s in the street, In the then suddenly softer Handshake a moment after
Making your lover’s face Found in the meeting-place Freeze on the instant Because it is present,
Not only in the interrogation But, too, in love’s confession, In the words’ sweet wine Like a fly in the wine,
For even in your dreams You are preceded: In the bridal bed And in the desire it bred;
Nothing you think fair But it has already claimed; Your bed it did share Even when love was named;
It is in the plate, the glass, In the nose and the mouth, It is in the cold and the dark, In the outer air and in your house;
As if through an open window Came the reek of carrion Or somewhere in the house There was a leak of gas.
Talk to yourself and hear Tyranny your inquisitor; You have no isolation, Not even in imagination.
The Milky Way through it becomes A frontier terrain, scoured by beams, A minefield, and the star A spy-hole in a war;
The swarming canopy of the sky Is a monstrous labour-camp: The Orator Tyranny Speaks from bells on the ramp;
From the priest to whom you confess, From his sermon no less, Church, Parliament, these And the rack, are but stage properties:
Open and close your eyes; Still its scrutiny lies Upon you like a sickness, Following you with memory’s quickness.
Harks at the wheels of the train; This is their refrain: ‘You are taken prisoner, prisoner’; On the hill, by the sea, you inhale the same reminder.
In the lightning flash it is seen In every unforeseen Little noise; its dart Lights up your astonished heart.
Where you rest, there it is In boredom’s manacles, In showers that forge nearby Bars that reach up the sky,
In the snow, whose fall Sheer as a cell wail Hides you while it looks Through the eyes of your dog,
For it is in all you intend, In Your to-morrow it is at hand, Before your thoughts it is aware, In your every movement it is there;
As water cleaves the river-bed You follow and form it; but instead Of peering from that circle anew, Out of the glass it looks at you,
In vain you try to escape its wrath: Prisoner and jailer, you are both; It works its own corrosive way Into the taste of your tobacco,
Into the very clothes you wear – It penetrates you to the marrow; You detach your sense from it, only to find No other thought will come to your mind.
You look about, but what prompts your gazing? You use your eyes, but what do they catch? Already a forest fire is blazing Fanned into flame by the stick of a match
Where carelessly you threw it down As you walked, and forgot to tread it in, And now it guards you in the town, In field and home and the factories’ din;
No longer you feel what it is to live; Bread and meat, you do not know them; You cannot have desire, nor love; To stretch out your arms is now denied you.
Thus does the slave forge with care The fetters he himself must wear; You nourish tyranny when you eat; You beget your child for it.
Where seek tyranny? Think again: Everyone is a link in the chain; Of tyranny’s stench you are not free: You yourself are tyranny.
Like a mole on a sunny day Walking in his blind, dark way, We walk and fidget in our rooms Making a Sahara of our homes;
Because, where tyranny is, Everything is in vain, Every creation, even this Poem I sing turns vain,
Because it is standing From the first at your grave, Your own biography branding, And even your ashes are its slave.
|
