Heltai Jenő: Madrigál-féle

Hogy csókoltál és hogy csókoltalak,
Hogy együtt ültünk akácfák alatt
Valamikor májúsban... ketten...
Ma tél van, elfeledtem, 

Hogy szerettél és hogy szerettelek,
Hogy öleltél és hogy öleltelek
Lopva, titokban, önfeledten,
Ma tél van elfeledtem.

A tél havával mindent behavaz,
Téllé fagyott szívemben a tavasz:
Ma tél van, elfeledtem,
Hogy szerettél és hogy szerettelek,
Hogy öleltél és hogy öleltelek,
Hogy csókoltál és hogy csókoltalak,
Hogy együtt ültünk akácfák alatt
Valamikor májusban... ketten...

Kako si me ljubila, kako sam te ljubio,
kako sam pod bagremom tebi se priljubio
nekad u svibnju… mrak nas obavio…
Al sad je zima – ja zaboravio

kako si me ljubila, kako sam te ljubio,
kako si me grlila, kako sam te grlio
kradom, potajice, mrak nas obavio,
sad sam sred zime sve – sve zaboravio.

Zima svojim snijegom sve je već zaledila,
u mom srcu proljeće u zimu je sledila.
Da, sad je zima, ja zaboravio
kao si me ljubila, kako sam te ljubio,
kako si me grlila, kako sam te grlio,
kako me cjeliva ti, kako sam te snubio,
kako sam pod bagremom tebi se priljubio
nekad u svibnju... mrak nas obavio...