Heltai Jenő: Canto (Dal in Italian)

A nyomorúság országútján

Magányos vándor, ballagok,

Akik szerettek, messze tőlem,

Akit szerettem, elhagyott.

Akikkel együtt álmodoztam,

Már révbe értek rendre mind,

Én az örök küzdést, bolyongást

Elölről kezdhetem megint.

Nagy küzdelem, kevés dicsőség,

Mégis, hiába, szép a lét!

A rózsa, melyet magam téptem,

Mindig megérte tövisét.

Párizs, 1900

Sulla maestra via dell'indigenza

Viandante solitario mi trascino,

Colei che io amavo m'ha lasciato,

Non sono quanti amavo a me vicino.

Coloro ormai coi quali io sognavo

Fecero in porto un dopo l'altro capo,

Ed io la lotta eterna, l'odissea,

Posso ancora riprendere daccapo.

Battaglia grande, misera la gloria;

Ad ogni modo bella è l'esistenza!

La rosa da me colta è valsa sempre

La spina di cui aveva la presenza.

Parigi, 1900