Heltai Jenő: Ars poetica

Költő, ne légy szemérmes!
Az első sorba állj!
Na várj, míg valaki kérdez,
Ordítsd ki, hogy mi fáj.

A szíved tedd tenyeredre
S akárhogy bánt a fagy,
Pőrére meztelenedj le,
Mutasd meg, hogy ki vagy.

Ne várj, míg valaki kérdez,
S torkodba fojtja a szót,
Azért se fogd be a szádat,
Üvöltsd, mint tíz Behemót.

Ne törődj a ronda tömeggel,
Ha mérge szívenharap,
Éjből fakad a reggel,
Homályból kel föl a nap.

Keményen állj, sose dőlj meg
S bármily keserű a kehely,
Fenékig ürítsd ki, dögölj meg,
De holtig énekelj! 

Poeta, non esser’ timoroso!
Mettiti in prima fila!
Grida forte ciò che ti duole,
Non aspettar’ la domanda.
 
Posa il cuore sul palmo,
Possa pungerti il gelo,
Spogliati, fatti vedere nudo,
Fatti vedere di che sei fatto.
 
Domanda altrui non aspettare,
Ti impedirà di esprimerti,
Non tenere la bocca chiusa,
Urla come dieci giganti.
 
Fregati della massa orrenda,
Se il veleno al cuore ti morde,
Il mattino nasce dalla notte,
Dall’oscurità sbuca il sole.
 
Non t’arrendere, non cedere,
E se il calice è tanto amaro,
Svuotalo del tutto, crepa pure,
Ma canta sino la morte!