Hajnal Éva: Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok
|
Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok (Hungarian)Kassáknak*
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet üldözni kezdte fontos szavaimat átgyalogolt minden éledező erdőn minden tisztáson minden ligeten szeretőivel kuncogott a falak repedéseiben felhők árnyékában ömlő hideg esőben ráncigáló szélben táncolt kérkedett kövér orgazmusaival mintha a világmindenség ő lenne mintha csak ő létezne furcsa idegen mantrákat mormolt még csak 21 éves volt amikor majdnem elütötte egy autó miután csokit lopott az önkiszolgálóban ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység akkor költözött be a szavaimba gyógycukorkát olvasztott minden sebemre hogy megédesítse a rothadást hogy elaltassa a valóság kisbabáit édes kínokról énekelt altatót mazochista szólamokat dúdolt repedezett kirakatüvegek mögött boldogság biztonság mondta miközben elindította a tankokat felégette városaimat feketébe öltöztette legszebb hegyeimet csak EGY ösvényt hagyott egyetlen ösvényt ahol épp elfér az igazság lábnyoma ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak ahol nincs egyéb mint szikrázó csend csak egy keskeny rést hagyott ahol a tisztaság ruhátlan énekel és igazi Istentisztelet fényesíti az időt de az ösvényt telehajigálta tüskéivel a résre vasrácsot tákolt arra lakatot közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról fodrokat varrt a fák csontvázaira kicsipkézte a rettegés alagútját levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait t e n t e b a b a t e n t e és táncolt eszelősen táncolt egészen elszaggatva aranycipellőimet szemétre hányva az összes mesét közben nem vette észre hogy én HAJNAL ÉVA vagyok és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
* Kassák [Lajos] [többek között] képverseket is írt, dadaista és konstruktivista alkotásokat, és politikai mesterművét, hosszú versét „A ló meghal a madarak kirepülnek” címen publikálta. Ez a mű tulajdonképpen utazásának önéletrajzi ihletésű megfogalmazása, … ez az utazás földrajzi értelemben Budapestről Párizsba visz, majd vissza Budapestre, és utazás a szó spirituális értelmében is, egy lélektani folyamat, út története a homályos kezdetektől (egy alkoholista apa képe a gyermeke sorsáról) egészen addig a szilárd szerepvállalásáig, ahol már neve és küldetése/elhivatottsága van. A műben Kassák következetesen kisbetűvel ír minden [tulajdon]nevet… Viszont az utolsó előtti sorban a saját neve csupa nagybetűvel jelenik meg, ami mitológiai perspektívákat jelez: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”
|
