Gyukics Gábor: after the burial (temetés után in English)

Kőbe vésődött a két végső számadat
agyagos csepeli földben
műmárvány alatt fekszenek
 
testüknek nagyszüleim hamvai
szorítanak helyet
hogy megbeszéljék azt
amit élőként nem tudtak
 
anyám egyszerűen csak elfogyott
mint ribizlibokorról idő előtt a savanykás bogyó
 
apám ellen fellázadtak a csontjai
vele sorvadtak a fák is
amiket ültetett
 
még érződik régi házuk vályogszaga
a kerekes kút vödre elszakította láncát
és a vízbe vetette magát

the two final dates were carved into stone
they lie beneath fake marble
in the clay soil of Csepel

my grandparents' ashes
made space for them
so they could talk over
what they could not whilst alive

my mother just simply ran out
as sour berries do before their time on a current bush

my father's bones had rebelled against him
with them the trees he planted
atrophied as well

the adobe smell of their old house still lingers
the bucket of their draw-well broke its chain
and threw itself into the water