Greguss Ágost: A búbos galamb
A búbos galamb (Hungarian)Egy pár galamb, férj s feleség, Egymásban üdvöket lelék, A míg csak egyszer - oh bubánat! - A szomszéd dúczban ellenségök támadt: Egy özvegyül maradt búbos galamb, Kinek fő czélja a kaland. A férj őt megszerette, és miatta Jó feleségét el-elhagyogatta; Szegény menyecske meg busúlt igen, S gyakran sohajtott föl keserviben: "- Csak az a búbos elpusztúlna, Hogy házi üdvöm megujúlna!" S a mit kiván a sujtott feleség, Im, teljesíti a kegyelmes ég. A búbos egy szép hajnal földerűltén Reggeli sétájára kirepűlvén, Az éhes kánya martaléka lett. Jól éltek ismét a házas felek. De nem sokáig! Mert a férj egyszerre Egy új bubossal esett szerelembe. Nem tudni honnan, hogy cseppent alá: Megvolt! S az árva nő tapasztalá Hogy nem csak alkalom szüli a tolvajt, Alkalmat is szerez ki lopni óhajt; S mig férj uramban bűnös hajlam ég Nem pusztul el a búbos ivadék.
A mese folytatása
A férj pedig, nem hogy meghunyászkodnék, De ő morog még: "- Az én hibám-e? hogy a szerelem Amott virít, és itthon nem lelem. Ha meg tudott hódítni feleségem, Tudjon megóvni is a rózsaféken! Csak bánna vélem úgy mint azelőtt, Dehogy keresnék máshol szeretőt."
A mese vége
Mit szült a házi élet megbomolta? Szegény menyecskét "egy úr" ostromolta; Nem védte őt hű szerelempaizs, Búbos galamb lett maga is.
|