Gergely Tamás: Öregszik

Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott:
– Az időjárás?
– Szomorúság ért?
– Megbántottalak?
Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát:
– Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis.
Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon…

Onog dana baš je namrgođen bio. Jaran ga na početku nije shvatio. Pa pokušavao:
– Vreme?
– Nešto tužno si čuo?
– Jesam li te uvredio?
Vepar nije odgovorio. Samo je odmahivao. Na kraju je otkrio razlog njegovog ogorčenja:
– Evo, sedim u svom stanu. Na omiljenoj stolici. Niti se ne pomeram. Ipak starim.
Jaran nije znao dal da zaplače ili da se nasmeje...