Gárdonyi Géza: A Margit-szigeten

Sétáltam árván, búsan, egymagam

És néztem a rózsák hogy lengenek,

Virág virághoz hajlik, hajladoz,

Es érintkeznek a virágfejek.

S a mint beszélnek, leheletüket

Mindenfelé érzem a szigeten;

S mintha azt súgnák-susognák nekem:

Oh édes élet! boldog szerelem!

Egy kékruhás, kenderhaju leány

Jött a mamával a vén fák alatt,

Sárga czipő volt formás lábain,

S én sohsem láttam karcsúbb derekat;

Két csillag kéklett arczának havában,

A mama pulykásán jött s szigorún.

A kavics zörrent. Én csak álldogáltam,

Egymásra néztünk mélán, szomorún.