Filip Tamás: A leveleket elviszik

Bejött a lehetetlen változat, 
a gipszből kiöntött árnyékok kora. 
A hosszú botokkal levertNapé, 
mikorra a gyertyalángból is csak 
a nem világító szegély marad. 
És micsoda alaprajz ez, micsoda városé, 
amelyen taposok szemeimmel? 
Egy labirintussá nagyított ujjnyomat? 
És nem segít észak, mert nem arra van. 
És mért kérdezem az utolsó 
füstre, mit szemembe fújsz: 
"Ez királyi méret volt, ugye?"