Fabó Kinga: Szeretők

Szabad vagy, mondta idegen.
Még mielőtt odaértem.
Jelmez. Jelmez volt pedig rajtam.
Kíváncsi voltam: erre mit tesz?

Behunyta a másik szemét.
Egy ént küldött maga helyett.
Puhul, már érzem, ő is. Alig mocorog. Belém fojtja magát.
Egy újabb halottal kell élnem.

Még csak nem is reménytelen.
Nem rosszindulatú.
Szolgálja a hiányt.
Szállítja a fölösleget.