Földes Sándor: Ne legyen emlék

Ne legyen emlék abban, aki ölel

ne legyen múltja, száma, öregapja

abban, aki ölel, csak élet legyen

ki örömre vár, egész világot adjon –

ne mondjon szavakat, minden szó csalás

ne nézzen formát, a forma: hitetlenség

úgy nőjön csókja a csókos anyagban

akár a kezdő perc a végtelenben –

és tudja, most vele sokan ölelnek

s tudja, vele egyszer majd sokan győznek

e ritmusban nőjön, lobogjon kéje

s rántsa magával párját parttalan –

ne füleljen a parti ugatókra

ki szeret, vétke nincs – csak igazsága

nagyon szeressen, aki szeret

hogy teljes igazság legyen az újhódásban.

Neka nema uspomena onaj ko grli,

broj, prošlost, pretke nek ne poseduje,

onaj ko grli neka samo živi,

radost ko čeka, nek svet daruje –

neka samo ćuti, svaka reč je laž,

nek ne gleda forme, forma je: nevernost,

nek mu raste ljubav u ljubljenoj masi

poput prvog trena u beskonačnosti –

i neka zna, sada se s njim mnogi grle,

nek zna, s njim će mnogi pobediti,

nek mu u tom ritmu raste naslada,

nek sa sobom povuče svog saputnika –

nek ne sluša lajavce sa obale,

ko voli nema greha – samo pravdu,

ko voli neka mnogo voli

da punu pravdu nađe u obnavljanju.