Eörsi István: Dell'uva e degli altri piaceri (A szőlőről és más örömökről in Italian)

Rosszabb ez a szőlő, mint a tegnapelőtti,
mikor még úgy tettem, mintha örökkön élnék?
Nem fröccsen ma is boldogítón ínyemre,
ha átharapom héját? Hát Mephisto
és Faust alkuja, a dialektikus ész
doktorvizsgája, melyet szorító kötésben,
nyújtott lábbal olvastam megalázó
kacsázási kényszerek között
az intenzív osztály nyögő, nyöszörgő
éjszakájában, nem töltött el ismét
büszkeséggel, hogy ember vagyok én is?
Halálra ítéltekként születünk, és nagy
privilégiumunk, hogy tudjuk is ezt.
Ebből a szempontból semmi különbség
a felajánlkozó pillanatok között.
Akkor hát miért zárnánk el magunkat
a kórterembe ferdén bevetülő
napfény örömétől? Az első korty a házi
pálinkából miért volna jobb
az utolsónál? S miért volna az utolsó
rosszabb az elsőnél? Van még mire várnom!

Quest’uva è peggio di quella dell’altro ieri, quando

mi comportavo come se dovessi viver’ per sempre?

Forse che non schizza ancor’ oggi deliziandomi

sulle gengive, se mordendo le rompo la buccia?

Forse il patto tra Mefisto e Faust, l’esame di

dottorato della mente dialettica, che leggevo,

fasciato strettamente con le gambe distese,

tra umilianti usi forzati di pitale nelle notti

dei gemebondi e lamentanti nel reparto intensivo,

non mi ha riempito nuovamente d’orgoglio

che anch’io sono un uomo?

Siam’ nati già condannati a morte, ed è un

gran privilegio esserne consci. Sotto

quest’aspetto, tra i momenti che si offrono,

non v’è nessuna differenza. Allora perché mai

dovessimo privarci dalla gioia dei raggi di sole,

che cadono diagonalmente nella camera ospedaliera?

Perché dovrebbe esser’ meglio il primo sorso

della grappa artigianale dell’ultimo? E perché

l’ultimo dovrebbe esser’ peggio del primo?

Ne ho ancora di tempo per aspettare!