Dóczy József: A kanyargó Tisza partján

A kanyargó Tisza partján,

ott születtem.

Oda vágyik egyre vissza

az én lelkem!

Pásztorsíptól hangos ott az

árvalányhajt termő róna.

Édesebb ott a madárdal,

kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza

füzes partja?

Kondulsz-e még fehér falum

kis harangja?

Vár-e még rám az a kis lány –

fájó szívvel -, ahogy írja?

Térdelek-e még előtted,

édes anyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem, rád gondolok

mindörökké!

De úgy érzem, hogy nem látlak

soha többé!

Ha a halál itt jön értem, -

ne hagyjatok idegenbe:

A kanyargó Tisza partján

temessetek ákáclombos temetőbe!