Cseke Gábor: Gioie (Örömök in Italian)

vidám leveled lobogtatja a postás

becsiccsentett az egész napi járkálás közben
nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt
hosszúkás kecses boríték
de hiányos fogsorát mutatva vigyorog
tudja amit tud
kacsint

vele ujjong a szívem
micsoda örömök
amikor sírni kellene
olvasom olvasom
és mindent elhiszek az utolsó szóig
pedig a szavak
hát a szavak
éppen ők
a vidámságot színlelők
konganak

mit váratlanul felrúgunk
üres mosdótál
az ágy alatt

il postino sventola la tua allegra lettera  
 
è alticcio dopo una giornata di cammino
non sa cosa cela la sottile e lunga busta
che è giunta dopo un lungo percorso
ma sghignazza svelando la sua dentatura carente
sa quel che sa
fa l’occhiolino
 
con lui esulta il mio cuore
che gioie
quando bisognerebbe piangere
la leggo la leggo
e credo tutto sino l’ultima parola
sebbene le parole
dunque le parole
che simulano allegria
proprio loro
echeggiano vuote
 
quel che ribaltiamo di colpo con un calcio   
è un bacino
sotto il letto