Berzsenyi Dániel: Horace (Horác in English)

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.

Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.

Storming now Boreas there high above the hills,
Clouds of dark and severe furies cover the sun
Look at the hilltop enveloped in the snowstorm
All is set for wintery rest.

Listen to the song of Flaccus’s golden lute
Pour wine in your glass and stoke the fire of the hearth
Let the magical balsam shine upon your head
It was boiled in the heat of Bengal.

Use your days and whatever the present can give
Embrace with a burning heart but don’t exclude
Love’s tame emotions while the happy star of youth
Will shine on your horizon.

Don’t dwell on tomorrow, do not dream of the far
Be merry, have enjoyment while you can,
While we talk time flies away suddenly
Like the arrow and the roaring stream.