Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

Elszakadsz tőlem, szeretett barátném!

Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz,

S mint az álomkép, örömim, reményim,

                    Véled enyésznek.

Jaj! sem a sérült szerelem nyögése,

Sem kegyességem, sem az ég hatalma

Téged énnékem soha vissza többé,

                    Vissza nem adnak.

Élj szerencsésen, valamerre fordulsz!

Légyen áldásom veled és vezérljen!

Légyen a Végzés utain szerelmünk

                    Angyala társad!

Élj szerencsésen, s ne felejts el engem!

Menj az égtartó Pyrenéken által,

Menj az északnak havasin keresztül,

                    Csak ne felejts el!

Ott is, óh ott is tied e sebes szív,

Mindenütt kísér, veled él, veled hal,

S sárga képemnek halavány vonásin

                    Festve neved lesz.

1804

Ach, du trennst dich von mir, Geliebte! Und ich

Drück an meine Brust dich umsonst: du schwindest

Wie ein Traumbild; Hoffnungen, Freuden gehen

Mit dir dahin auch.

Nicht der Seufzer meiner verletzten Liebe,

Auch nicht meine Neigung kann dich mir jemals

Wiedergeben, nein, dies vermögen keine

Höheren Mächte.

Geh in Frieden; und wohin du auch gehn magst,

Zieh mein Segen, dich zu geleiten, mit dir!

Unsrer Liebe Engel sei neben dir auf

Wegen des Schicksals.

Geh in Frieden, und vergiß mich nicht! Wandle

Über himmelstützende Pyrenäen

Hin und übers nördliche Schneefeld, aber

Meiner gedenke.

Stets auch dort gehört dir dies wunde Herz und

Folgt dir, lebt, stirbt überall mit dir; und die

Blässe meines Antlitzes ist von deinem

Namen gezeichnet.

Uwe Greßmann und