Benő Attila: Gábriel

Nyúlánk, a göndör szőkeség maga,

mindenki másnál hosszabb a haja:

ő a párttitkár-százados őrangyala.

Az erdélyi szilvalével

mindig hatásosan érvel:

enyhül a parancsok szigora,

nő a kivételezettek sora.

Hajnalban Gábriel ajtót nyit lassan,

és sértőn zengedező himnusz harsan.

Egyetlen gombnyomásra

oszlik az álom-pára.

Harsogás és üvöltés.

A porlepte hangfal sivákol:

sértő a váratlan tolongás,

és messzebb szökik a távol.

A visszakényszerített sok élő kísértet

hontalanított létbe sorakozni lépked.

Parancsszóra kezdődik hamar

hajnali nemzeti hangzavar.

Gábriel nem tornászik

novemberi fagyban

vagy sáros latyakban.

A százados-irodánál

neki sok dolga van:

szolgál, csetlik-botlik, ágál.

Hajtja a mély hála.

Nagyokat köpve,

csizmát fényesít

a himnusz szavára.