Benő Attila: (bőrönd)

A bőröndben száraz homok,

kövületek, kopott érmék,

fény-szilánkok, hűlt kéznyomok.

Hogyha kotorsz, matatsz benne,

mit az alján találsz, limlom,

megállt percek történelme.

De kinyílhat a zárt doboz,

egy váratlan ütközésben

kiömlik, mit mélye hordoz.

A kéz mozdul, bőrönd lendül

– a szokás már megint markol –,

a könnyedség rád nehezül.

Majd újra gyűl, gyűl a homok,

képszilánkok törmeléke

és a kihűlő kéznyomok.