Benő Attila: (Szél-futamok)

A lombok között

indulni készülnek az árnyak.

A lég könnyed sóhaja.

*

Élő-holt porszemeket

görget a szél.

Morzsolódnak az égitestek.

*

Csak a szél, a szél maradandó.                                            

Kopnak, fogynak, kavicsok, kövek.

Volt-nincs tünemények.                   

*

Távoli légáramlatok érintése.

Alvó fűszálak felrebbennek.

Koraérett sápadtság.

*

Vissza-visszatérő ritmus üteme.

Szól a szél, engednek a csontok.

Régvolt lelkeket lapoz az idő.

Among the trees

shadows are about to leave.

A graceful sigh of air.

*

Undead dustmotes

swept around by the wind.

Planets crumble away.

*

Only the wind, the wind alone is permanent.                                              

Pebbles, rocks fall apart, moulder.

Vanishing apparitions.                     

*

A sensation of faraway air-currents.

Slumbering blades of grass startle.

Premature paleness.

*

The beat of a recurring rhythm.

The wind talks, bones give in.

Time thumbs through the souls of bygone days.