Benő Attila: (Hamurétegek)

Kialudt tüzek,

régvolt lángok foltjai,

hamurétegei alatt,

a csalódások hamvai alatt

érdes kőzetek között

megkövült árnyak közt ébren,

a tömény szürkeség

mélyrétegében          

még mindig izzik, lélegzik

ki nem olthatón

el nem fojthatón

egy darab parázs,

ismétlődő

szellemnyi villanás.

Dead fires,

marks of long-ago flames,

under the ash-layers,

under the ashes of despair

mingled in rough rocks

awake amidst fossilized shadows,

in the deep layers of

dense greyness

there still glows, breathes

never to put out

never to crush out

a bit of ember,

a recurring

spiritual flash.