Baranyi Ferenc: Bolondok

a cséphadarós gyalogok,
akik gerincüket – és a kaszát is –
kiegyenesítették,

a vörösbársony-süvegűek,
akik vérrel írták zászlaikra:
a hazáért és szabadságért,

Bem honvédéi,
akik felvirágozták a rézágyúkat
a karikára hulló esőben,

a felszisszent nyomorultak,
akik nem csupán a falat kenyeret,
de az igazságot is éhezni merték,

a föld alatt szervezkedők,
akik tűzhelyet, családot
elsősorban másoknak reméltek,

az újjáépítők,
akik gyopáros szívóssággal
virultak ki csúcsán a romhegyeknek,

március újraéledt fiai,
akik sugárként hatoltak át
az októberi ólmos szürkeségen,

az itthon maradók,
akik egy hitetlen, kilyukadt-falú országban
zokszó nélkül kezdték gyűjteni a rőzsét.

És igen, bolondok azok is,
akik a felsoroltak bolondságait
folytatni szeretnék.

Ám közveszélyes őrültek fogtak össze,
hogy a bolondokat innen kirekesszék.

pešaci sa stojcima,
koji su svoju kičmu – a i kosu –
ispravili,
 
nosioci crvenobaršun mitre,
koji su na zastavu krvlju pisali:
za domovinu i slobodu,
 
domobrani Bema
koji su u nesmiljenoj kiši
bakrene topove cvećem kitili,
 
pisnuli bednici,
koji ne samo zbog zalogaja hleba,
ali i zbog istine gladovati smeli,
 
potajni organizatori,
koji su ognjište, porodicu
prvenstveno za druge namenili,
 
obnavljači,
koji su poput smilja ustrajno
na vrhovima ruševina rascvetali,
 
oživeli sinovi marta,
koji su preko olovo teškog
oktobarskog sivila kao zraci prodirali,
 
u domovima sakriveni,
koji su u nevernoj državi probijenih zidova
bez prekora počeli suvad skupljati.
 
I da, ludi su i oni,
koji bi ludorije nabrojanih
nastavili.
 
Ali udružili su se opasni luđaci
da bi odavde luđake isključili.