Balla Zsófia: Elégia (Elégia in Slovak)

Esterházy Péter halálára

Amíg a nyár vizes homokján fönnakad,
gyorsul a hír, zuhan a vég felé.
Eddig azt hittem, örökéletű vagy.
Most mégsem múlik tőled a halál.
Miközben ellépsz, s végképp sorsunkra hagysz,
életed átsző mindent, mielőtt szerteszáll.

Te, kinek minden idegen volt,
amit nemlét itatna át,
most vézna gyorsan tűntél el
a vége-nincs terekben,
úgy, mint árnyak közé a félhold.

Ti, két fiatal férfi, a Péterek -
kilencvenben a Halászcsárda kerek
asztalánál együtt lestük nevetve
Pest fényeit, s hogy a víz mit hoz el
Balassa, Esterházy!
Titeket most milyen dereglye,
milyen folyó visz? Milyen jövő visel?

Hogy itt voltál - magas eget adott.
Könnyebb úgy élni, ha mér egy tekintet.
Okos és könnyed. Kék és szigorú.
Kísér még akkor is, ha ritkán láthatod.
Egy kék pillantástól mindenki magasabb lett.

De végleges a filmen kézmozdulatod,
s az is, amit szálló igéid adnak át.
Cinkos nevetés lapul filmek és sorok mélyén, -
marad-e nekünk nehéz könnyebbségre más?

A vég sosem hívatlan, az ember sose kész.
Bátor méltóság itt példátlan egészen.
Szégyenültünk az elgyűrt szenvedésen.

Itt vagy, nem látlak, itt vagy! Szavaid
még nem szürke, kopott kövek, bárha
épp most tetőz a barát-szaporulat árja...
Nem tudjuk még, újabb karácsonyokra
milyen kéket terít az évek durva sodra.
Hol gyullad nevetés, egy tréfa hol csorog.

S nem értjük, hol van hiányod határa.

Szeretném, hogy a döbbenet
ne takarjon el. Ne temesse be, amit
rólad gondolok. Mert még nem tudom,
a máslét nyitja-e vagy zárja
a nevetséges igazság ablakait. -

Sötét kapaszkodás a búcsúzás,
téged nem fog itt s miközben elejtünk,
ezeren tülekednek, hogy halálodat feléljék.
Hogy most fenti kapukból figyeled,
jólesik, gondolom, ez a nagy sírás-rívás -,
s néha taszít is, ami hízeleg.

Ami mindünkkel közös,
most az esett meg veled.
Hogy itt voltál, az volt nem-evilági,
az volt nekünk kegyelmes,
neked kivételes.

Életed teljes. De mibennünk
semmi se kész.
Ami felfoghatatlan, eltakarja a kilátást.
Nem látom a földről hova mész.

Pri príležitosti úmrtia Petra Esterházyho

Kým leto na svojom vlhkom piesku uviazne,
zrýchli sa zvesť, smerom končiny padá.
Dosiaľ som si myslel, že si nesmrteľný.
Smrť od teba teraz predsa neubehne.
Medzitým čo prejdeš a necháš nás naskrz osudu,
skôr než sa tvoj život roztrúsi, všetko prepletie.

Ty, ktorému všetko cudzie bolo,
čo by premáčalo nebytie,
teraz si sa útlo rýchlo vytratil
v poliach nekonečných,
ako polmesiac za mrak, stroho.

Vy, dvaja mladí muži, tí Petrovia -
v deväťdesiatom pri okrúhlom stole
v Rybárskej čárde so smiechom sme tam číhali
na svetlá Pešti, ktorá sa s vodou rediká
Balassa, Esterházy!
Teraz vás aká loďka, aká rieka nosí?
Aká budúcnosť vás terigá?

To, že si tu bol – zdvihlo mi nebo.
Je ľahšie žiť tak, že ťa pohľad váži.
Múdry a ľahký. Modrý a prísny.
Sprevádza aj vtedy, keď ho zriedka vidíš.
Od modrého pohľadu sa každý vyšším stal.

Hnutie tvojej ruky vo filme je konečné,
a aj to, čo doručia tvoje vety okrídlené.
Kupliarsky úsmev v hĺbke filmov a riadkov čupí, -
či nám zostane na ťažkú úľavu iné?

Sklon nikdy nie je nezvaný, človek jakživ nie je hotový.
Smelá dôstojnosť je tu celkom nevídaná.
Hanbili sme sa nad pokrčeným trápením.

Si tu, nevidím ťa, si tu! Tvoje slová
ešte nie sú sivé, ošúchané kamene, hoci
práve teraz vrcholí prúd bratských prírastkov...
Ešte nevedno, akú modrú prestrie
drsné unášanie rokov na ďalšie Vianoce.
Kde sa vznieti úsmev, jedna fraška kde crká.

A nechápeme, kde je hranica tvojho manka.

Chcel by som, aby ťa zdesenie
nezakrylo. Nech nepochová to, čo
o tebe už viem. Lebo ešte neviem,
či iné bytie otvára, alebo zamyká
okná smiešnych právd. -

Rozlúčka ako temný drapot
ťa tu nezdrží, a kým ťa pustíme,
tisícky sa tlačia, aby tvoju smrť minuli.
Ako ten vzlyk - fňukot z horných vrát sleduješ,
nazdávam sa, že ti to aj lahodí,
a občas ťa odpudzuje aj to, čo lichotí.

Čo v nás spoločné je,
sa s tebou teraz stalo.
Že si tu bol, to nebolo svetské,
pre nás to bolo milostivé,
a pre teba osobitné.

Tvoj život celistvý. Hotové v nás
ale nič nie je.
Nepochopiteľné veci výhľad zakryjú.
Kam sa uberáš, nevidím zo zeme.