Babits Mihály: Hegeso sírja

Egy görög emlékre

A kedvesem kétezer éve alszik,

kétezer éve meghalt s vár reám.

A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig

márványszinű - s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik

keble átduzzad ráncos khítonán

Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?

Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja

rabszolgalány, a drága ládikát,

amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!)

melyikkel ékesítse föl magát,

ha megjövök majd én, a vőlegénye.

1908