This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Babits Mihály: Új esztendő

Portre of Babits Mihály

Új esztendő (Hungarian)

1918.

 

Idegeimen apokaliptikus

zene tombol, bábeli gyermekágy

a világ, véres lében remeg és

csikorog - ó jaj, ki a kínokban

ki a kínokban vajudó? Én vagyok,

te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki

e kínok apokalipszisában, e

véres ágy vonaglásában, rángunk és

futkosunk, patkánymódra, óriás

talpak alatt, jaj! véres és vértelen

kaszák villódzanak a tetemszagú

légben, és torkon lehel a ragály

csontpalotákból idegen zene szól

viharok paradicsoma kibomlik.

 

Mit szólsz, ég és föld? Mit rántasz, iszonyú

új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és

zordan karikáz sötét telében - de egyszer

ébrednie kell, és akkor mit mond majd

változatlan szép tavaszával, mit mond

feldúlt erdeivel, mit mond eleven

erőivel, mit mond rettenetes

ugarain kisarjadó vadvirágok

ezer beszédes szemeivel - Ember,

te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett

játékodból a réten ocsudva, - hogy fogsz

a vadvirágok szemeibe nézni?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

L’anno nuovo (Italian)

1918.

 

Sui miei nervi musica apocalittica

s’infuria, il mondo è un babelico letto  

puerperio, che trema e scricchiola nel

liquido sanguinoso – ohi, ch’è colui,

che tra i dolori, tra i dolori travaglia?

Sono io, sei tu, siamo noi, siamo diventati

tutt’uno in quest’apocalissi dello strazio,

ci dimeniamo in questo convulso letto

sanguinoso e scorrazziamo come ratti

sotto i piedi enormi, ohi! Nell’aria, fetida

dai cadaveri, scintillano falciole sanguinanti

e incruenti, la peste alita addosso, dai

castelli d’ossa musica estranea suona

e si diffonde il paradiso delle tempeste.

 

Cielo e terra, cosa avete da dire? Cielo, cosa

porti con te nell’anno nuovo? La terra tace,

gira tetramente nel suo inverno inclemente –

ma un giorno dovrà svegliarsi, e allora cosa

dirà con la sua bella e immutata primavera,

con i suoi boschi distrutti, cosa dirà con le sue

forze vive, cosa dirà con i suoi fiori selvatici

dai mille occhi loquaci, che nascono sui suoi

terreni dannati – Uomo, tu depravato, cattivo,

sanguinoso giocatore d’azzardo, rinvenendoti

sul prato, dopo la notte in cui hai perso al gioco,

come guarderai negli occhi dei fiori selvatici?



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap